munkaerőhiány

A munkavállalók helyzete a XXI. században

A modern kor egyik nagy problémája a munkaerőhiány, amellyel a piac valamennyi szegmensében találkozhatunk, és egyre meghatározóbbá válik.

A munkaerőhiány nem új keletű probléma, hiszen a Római Birodalom is akkor kezdett hanyatlani, amikor a rabszolgaságot felváltotta a colonus rendszer (1).

Kicsit ugyan elrugaszkodtunk, de a mai munkaerőhiány problémája is rendkívül hasonlít az akkori társadalmi berendezkedéshez.

A vállalkozások nagy része, nem megfelelően biztosítja, a fizikai munkát elvégző munkavállalók védelmét. Persze nem csak ez miatt beszélhetünk munkaerőhiányról, de az alkalmazottak számára fontos, hogy minden szempontból biztonságban érezzék magukat: anyagilag és a foglalkoztatás módja szerint is.

A munkaadók szempontjából, az egyik fő probléma, a rájuk kiszabott adók megfizetése. A magas adók, jelentős terhet jelentenek a munkáltató számára, főleg ha a dolgozót, a hivatalos elvárások alapján szeretné alkalmazni. Ennek köszönhető, hogy sok munkavállalót, nem megfelelő módon foglalkoztatnak.

A másik nagy probléma, rögtön a bértárgyalások során merül fel: mennyit ér a munkavállalónak és a munkáltatónak az elvégzett munka. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a cégek nem szeretnék túlfizetni, sőt, lehetőség szerint, igyekeznek a lehető legkevesebbet fizetni a fizikai munkát végző alkalmazottjainak, mivel így tudnak a legtöbbet “spórolni” egy-egy munkavállalón. Emellett persze a vezetők fizetésére, néha indokolatlanul nagy büdzsét áldoznak.

Megvizsgálva a piacot arra jutunk, hogy a szakmunkákat, valamint a valós, nehéz fizikai munkákat, nem a megfelelő szaktudással rendelkező munkavállalók végzik el. Ennek legfőbb oka, hogy a szakemberek vagy külföldre mennek, mert itthon nincs a szaktudásuk megfizetve, vagy váltanak és teljesen más területen dolgoznak.

Ezt a munkaerőhiányt kell pótolni, mert ennek hatásai veszélyesek: egészen egyszerűen nincs olyan ember, aki elvégezze a munkát.

Joggal várjuk el, hogy kollégánk megfelelően teljesítsen, motivált legyen, és lojálisan álljon a munkájához. De mitől lesz valaki motivált? Az anyagi biztonságtól, valamint a biztos munkahelyi háttértől, ami nagyon sok esetben hiányzik.

Ma már egyre több multi, és kisebb vállalkozás is megtalálta az egyensúlyt, és megfelelő bért fizetnek a jó kvalitású munkavállalóknak.

Ezen helyzet rendezése után, a következő lépés mindenképpen az, hogy egy mindenki számára megfelelő rendszerben foglalkoztassuk alkalmazottainkat. Hiszen a megfelelő munkarend kialakítása után, nem fordulhat elő, hogy alkalmazottunknak heti 5 nap, napi 12 órában kelljen dolgoznia.

Ugyan a munkaadónak magasabb bérköltséggel kell emiatt számolnia, azonban hosszútávon hatalmas előnyre tehet szert, és elkerülhető lesz számára a munkaerőhiány. Elégedett dolgozókkal, sokkal többet tud termelni és ezáltal magasabb eredményt elérni, így összességében minden szempontból nyer az üzleten.

A folyamat kicsit még lassú, de egy jobb jövő felé tartunk. Addig azonban, mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalról, türelemmel kell lennünk és a lehető legtöbbet kell kihoznunk a jelenből.

Hivatkozások:

  • A colonus szó alatt eredetileg (a Római Birodalomban alakult ki) a mezőgazdasági (szabad) kisbérlőt értették, aki a nagybirtokosok földjeinek egy-egy parcelláját terményhányad fejében művelte. A termény egy részét be kellett szolgáltatnia a tulajdonosnak, a többivel ő és családja rendelkezett. Később, amikor a 3.sz.-ra a Római birodalom hódító háborúi befejeztével a rabszolgák száma folyamatosan csökkent, és az emiatt bekövetkezett munkaerőhiány, súlyos gazdasági problémákat eredményezett a birodalom nyugati felében, a felszabadított rabszolgákat kezdték el colonusként alkalmazni, akik szintén a birtokostól kapták a földet és ezért a termény egyharmadával adóztak. Ekkor kezdődött meg a colonusok röghöz kötése is.